Ősi magyar ünnepkörök – az ember helye az univerzumban
Az igazi természeti törvényeket nem írták könyvekbe és nem őrködnek fölöttük fizetett tisztviselők. Veled, benned és körülötted élnek, és a világ teremtésétől a világ végezetéig változatlanok.
~ Bíró Csaba ~
Magyarországon immár ezer esztendeje ünnepeljük hagyományos ünnepeinket. Lehetőségünk van megemlékezni történelmi események évfordulóiról, édesanyánkat, gyermekeinket, pedagógusokat köszönthetünk, nem beszélve a nyugatról beszivárgó, nálunk csak pár éve ismert alkalmakról.
De tekintsünk vissza az időben több, mint ezer évvel ezelőttre...kettőre..ötre..vajon mit ünnepelhettek őseink és miért?
Minden nép, akik a természetre voltak utalva, állataik, terményeik - így önmaguk életben maradása függött attól, hogy pontosan megfigyeljék, tanulják, tovább adják azt, amit tapasztaltak. Látták, hogy ők maguk és a körülöttük forgó világ a legkisebb fűszáltól a csillagokig minden a Végtelen Teremtés rendje szerint működik. Hitték, hogy nem csupán az anyagban léteznek, hanem egy náluk nagyobb szellemi erő működteti a Világmindenséget. Ami ebben a szellemi energiában nincs, az soha sem lesz kézzel fogható anyaggá ; de ami benne van, az testet fog ölteni egyszer térben és időben.
“A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét."
~ Leonardo da Vinci ~
Ez azt jelentette, hogy tudták : ahogy Fent, úgy Lent - vagyis amikor az Égben történik valami, akkor történik a Földön is.
Meghajtották fejüket ezen Erők előtt, de fel is néztek az Égre és látták, hogy négy olyan alkalom van az évkörben, amikor a “fenti” kozmikus energiák nagyban befolyásolják a “lenti “ eseményeket.
Ez a négy alkalom: A Nyári és a Téli Napforduló, a Tavaszi és az Őszi napéjegyenlőség.
De mi is történhetett ezen alkalmakkor a Földön, és mi történik jelen időnkben is az Égben, évről évre?
Téli Napforduló, KARACSUN - December 21. : Neve türk eredetű, a kara (sötét ) és csun (fordulat, fordulás) szavakból állt össze.
Ekkor Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a Téli Napfordulóig a Nap északról délre halad, utána pedig délről észak felé kezd mozogni, és az év legrövidebb nappalát és a leghosszabb éjszakát adja. A Nap holtponton áll 3 napig, s amikor kimozdul onnan, a világosság egyre erősödik, a Fény győz a sötétség felett.
Szokás volt a leghosszabb éjszakán Szertüzet gyújtani - ami az élet adó Nap földi tükörképe volt, együtt virrasztani és reggel köszönteni az újjászülető Napot. Ez volt az Újév kezdete. A közösség Tudója (sámán, táltos, tátos, bő) feladata volt a szer tartása.
Tavaszi napéjegyenlőség - BOR TENGRI SZER. Március 21. Nevének jelentése:Bor- ború, sötétedés, szürkület; Tengri- Ég, Végtelenség, Isten.
A Tavaszi napéjegyenlőség a tavasz kezdete. A Nap az egyenlítőn delel, ugyanolyan hosszú a nappal mint az éjszaka, tehát egyenlő. Ez az egyensúly megjelent világosság-sötétség, a külső és belső világ, férfi és nő között.
Ekkor volt szokásban a lófuttatás, lakhelyek tisztítása, szentelése, tisztítás, gyógyítás.
Nyári Napforduló, KÖK TENGRI SZER, június 21. : nevének jelentése Kök- kék , Tengri- Ég, Végtelenség, Isten
Ekkor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a nyári napfordulóig a Nap délről északra halad, utána pedig északról dél felé kezd mozogni, és az év leghosszabb nappalát adja, következésképpen a legrövidebb éjszakát. A Fény a legnagyobb erejében van.
Ezen a több napig tartó ünnepen szokás volt Naptáncot tartani - az erre kijelölt és felszentelt Tánctéren a táncosok három napig járták körbe a Nap útját a középen álló Életfa körül. Igen fontos szertartás volt, mellyel az emberek hálát adtak az őket segítő szellemeknek, imádkoztak a családért, közösségért.
Őszi napéjegyenlőség, BOR TENGRI SZER Október 22-23. Nevének jelentése ugyanaz, mint a tavaszinál. A Nap ismét az egyenlítőn delel majd ezután az egyenlőség, egyensúly után a sötétség felé billen az égi mérleg serpenyője.
Ilyenkor került sor a föld borral való megszentelésére, kenyértörésre és a kenyér darabjainak szétosztására - ez a bőség áldását, kérését jelentette.
Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy valójában miről is szólnak a mi -a mai, modern “nyugati” ember ünnepei és hogy ezek az ünnepek hozzá kapcsolnak-e minket a Világmindenséghez, amelynek szerves részei vagyunk?
A hagyományaikat ismerő, tisztelő és őrző népek a mai napig megtartják ezeket az ünnepeket, szereket mert tudják:
Jó úton jár, ki a természethez igazodik,
mert az Isten teste, Isten lelke.
Az Egek semmit sem alkottak értelmetlenül.
~ Máté Imre: Yotengrit
Szabó Kriszta