Értékes vagy!
Sajnos kishazánkban nem mondjuk elégszer egymásnak: „Értékes vagy!” Nem becsüljük eléggé a másikat, pedig jelentősen befolyásolná az élethez való hozzáállásunkat, ha tudnánk, hogy mekkora kincset is érünk. Eszközök vagyunk egymás életében, amire sűrűbben kellene emlékeztetnünk magunkat, még ha a körülményeink olykor azt akarják elhitetni velünk, hogy nincs szükségünk mások segítségére.
Az egészségügyben dolgozó asszisztensek, nővérek körében ez a probléma halmozottan jelen van, hiszen alapvetően elvárjuk, hogy kedvesek legyenek velünk és mindent tökéletes szakmaisággal és készségesen mosolyogva végezzenek, de sejtésünk sincs arról, hogy mennyi poszton állják meg a helyüket és mennyi elvárás nyomja a vállukat. Csak akkor vesszük észre és akkor értjük meg, hogy mekkora kincset érnek, ha nincsenek jelen, vagy már nem lesznek!
Dr. Hajdú János pécsi foglalkozás-egészségügyi orvost kértük meg, hogy ossza meg gondolatait arról az értékről, amit egy nővér, illetve asszisztens képvisel jelenlétével és tevékenységével az emberek, betegek, orvosok életében. Hajdú doktor képzésének és munkájának eddigi meghatározó pontjairól mesél nekünk, ahol a nővérek jelenléte segítette őt a munkájában.
„Egy orvostanhallgató a gyakorlati készségeit leginkább a nővérektől tanulhatja meg a klinikumban...”
Az egyetemi éveim alatt minden gyakorlati készségre nővérek tanítottak meg.
(Vért venni, vénás injekciót beadni, kanült bökni, vagy éppen az ápolási feladatokra.)
Nekik volt idejük, türelmük erre. Ha ők nem tanítanak, akkor úgy kerültem volna ki az egyetemről, hogy nem adtam volna be egyetlen injekciót sem. Gyakorlatilag az orvosképzés szempontjából egyértelműen nélkülözhetetlenek a tapasztalt nővérek.
„Sokszor csak akkor tudjuk értékelni egymás munkáját, ha megérezzük a másik rutin tevékenységének ízét”
Az orvosok is csak akkor tudják értékelni a nővérek munkáját, ha belekóstolnak abba. Ennek a jelentőségét például az intenzív osztályon töltött gyakorlati képzésem alatt értettem meg. Egy éjszakai ügyeletben nem mindig kérdezgethettem a már éppen alvó, vagy akár a műtőben altató idősebb kollégát a kérdéseimmel. A nővérek szaktudására kellett támaszkodom a nem - szó szerint - életbevágó kérdésekben. Ezek az esti ügyeletek sokszor tele voltak kihívásokkal és az ő tanácsukkal, rutinjukkal és segítségükkel rázódtam bele az éles helyzetekbe.
„Az osztály hangulatát is sokkal inkább a nővérgárda határozta meg, mintsem az orvosok.”
A nővérek azok, akik mindenhol ott vannak, akkor is, amikor az orvos éppen nincs jelen. Ők találkoznak elsőnek a beteggel és talán utoljára is. Amikor az intenzív osztályon dolgoztam, ezt az állításomat abszolút meg tudtam élni, mert ott a hangulat teljesen attól függött, hogy melyik nővér csapat volt éppen szolgálatban.
De mondok egy másik példát is:
A pécsi intenzív osztályokon – ami irodalmi ritkaság a szakmában – tilos volt a hálapénz elfogadása a nővéreknek. Egyébként ez az orvosokra is vonatkozott és - tudtommal - be is tartották. A betegek felé is kommunikáltuk ezt. Így, ha bárki ajándékot kapott, mondjuk egy csokit, íratlan szabály volt, hogy bedobta a közösbe. Így sokkal kevésbé volt rivalizálás a nővérek között, és mindenki – persze a maga módján - egyformán kedves volt minden ápolttal. Nekem ez a hozzáállás nagyon tetszett, és meghatározta az egész osztály hangulatát.
„Nem csak klinikai tapasztalataimra támaszkodva mondhatom, hogy egy nővér, aki az orvos keze alá dolgozik, óriási kincs.”
Akármennyire is jó egy orvos, egy jó nővér nélkül csak ’félkarú óriás’. Volt egy oktatóm, amikor még gyakornokként egy háziorvosi praxisban dolgoztam. Azt kell, hogy mondjam, hogy az asszisztense hozzáértésén, szervezőkészségén keresztül tudta igazán gördülékennyé és sikeressé tenni a praxisát. Akkori mentorom egy nagyon jó orvos, kiváló diagnoszta volt, sokéves tapasztalattal, de hogy mit hova rakott le, mit írt már fel, kinek mit kell beadni, hol ne hagyja ott a dolgait, abban a körzeti nővér nyújtott nélkülözhetetlen segítséget. Ezen felül a nap bármely szakaszában emberségesen bánt a betegekkel. Sokszor meg tudott oldani egyes eseteket az orvos távollétében is, amik miatt nem torlódott fel hosszú sor a rendelőben, így nem vált teherré az amúgy is kellemetlen orvoslátogatás. Sok esetben az orvos és a beteg között a nővér vagy asszisztens egy mediátor szerepet is betölthet – hatással van a gondozottra is és a főnökére is.
„A Nővérek mentalitása befolyással lehet az orvos hozzáállására is”
Nekem van az egyik legjobb asszisztensem, akit csak elképzelhet az ember magának. Ezt úgy is ki merem jelenteni, hogy ő nem is olvassa majd ezt a cikket! De félre téve a tréfát…
Igaz, hogy idős kollegina, mégis rugalmas. Ha számítógépet kell használnia, akkor fiatal kolleginákat megszégyenítően kész fejleszteni magát. Lelkiismeretes, odafigyel, rendet tart. Ha elfelejtenék valamit, figyelmeztet, jegyzetel, kedvesen szól a dolgozókhoz, mosolyog, vidám, tehát azt kell mondanom, hogy messze túlteljesíti a feladatait, és így belőlem is a legjobbat hozza ki. Holott nagyon sok és komoly terhet cipel a magánéletében. Néha megkérdezem magamtól: eléggé megbecsülöm vajon őt?
Köszönjük a Doktor úrnak, hogy megosztotta velünk tapasztalatait! Ezek után mi másra buzdítanánk titeket? Hozzátok ki egymásból Ti is a legtöbbet, becsüljétek meg egymást, dicsérjétek meg egymást, kommunikáljátok a másik felé, hogy értékes! Közös munkával és nagyobb megbecsüléssel nagyobb ’hegyeket’ vagytok képesek elhordani, mint külön-külön!
Katona Noémi
