Minden egy (3/3)
Szomorú, de sziklaszilárd tény, hogy a kiégés, mint kortünet fokozottan jelen van szakmádban. Az évek múlásával megjelenő testi, lelki és szellemi tünetek sajnos általánosak az egészségügyi dolgozók között, ezt bizonyára Te is tapasztalod. Szintén jellemző, hogy pontosan azokat érinti leginkább a folyamat, akik tudásuk legjavát nyújtják, akik munkaidejük egészében „égnek”, akik szívvel-lélekkel végzik hivatásukat, a legértékesebb tagjai a szakmának.
Nem szabad elveszítenünk őket, Téged! A legfontosabb mindenekelőtt, s az ezzel való szembenézés, hogy ez a veszély Nálad is fennáll, másodsorban pedig a cselekvő hozzáállás ennek megakadályozására.
Csak akkor tudsz adni, ha töltekezni is tudsz! Ebben a lelki-szellemi építkezésben szerettem volna segítségedre lenni ebben a háromrészes mini sorozatban, amelynek most utolsó állomásához értünk.
Élet
Élsz. Létezel. Jelen vagy a világban.
Felkelsz reggel, munkába mész, dolgozol, családoddal vagy, pihensz, kirándulsz, szeretkezel, házimunkát végzel. Folyamatosan, nap mint nap, megy a mókuskerék.
De gondolkoztál már azon, hogy ezeken a szerepeken, hétköznapi cselekvésmintákon túl valójában ki vagy Te? Ki az, aki most ott ül a monitor képernyője előtt és ezeket az általam leírt sorokat olvassa?
Ki az a valaki, aki érzelmeidet érzi, gondolataidat gondolja?
Ki vagy Te valójában? Mi a valódi célja életednek? Miért lett mások szolgálata hivatásod?
A választ ezekre a kérdésekre úgy lelheted meg, ha olvasol, ha keresel, másrészt, ha Önmagadra figyelsz, bensődbe mélyedsz.
Erről a belső csendről ír Marcus Aurelius is, a bölcs római császár:
“A jó ember sajátsága, hogy elfogadja mindazt, amit a sors neki szánt, nem mocskolja be a bensejében trónoló istenséget — az észt —, és nem dúlja fel nyugalmát csalóka képzetek özönével, hanem megőrzi szívét derűsnek, alázattal jár az Isten nyomdokain, nem vétve szóval az igazság, cselekedettel az igazságosság ellen. Befelé nézz, bensődben fakad fel a jónak forrása, s ha szüntelenül mélyíted azt, szüntelenül buzog! ... Amelyik pillanatban csak akarsz, visszavonulhatsz önmagadba! Az ember számára semmi sem jó, ami őt nem teszi igazságossá, meggondolttá, férfiassá, szabaddá, és semmi sem rossz, ami nem teszi a mondottak ellenkezőjévé... Egyáltalán ne elmélkedj többé arról, hogy milyennek kell lennie a jó embernek, hanem légy olyanná!”
Félelem
Betegek között dolgozol. Bármennyire is próbálod megőrizni egyensúlyod és valamennyire függetleníteni Magad a hétköznapi dolgoktól, bizonyára nem egy olyan esettel találkozol, amikor mélyen megérintenek emberi sorsok. Aggódsz a páciensért, hogy jól döntöttél-e adott helyzetben, hogy miként alakul a sorsa, és természetesen saját életed történései is millió alkalmat adnak a félelem átélésére. A mai felgyorsult, rohanó világ még inkább telített a megfoghatatlan félelmekkel. A körülírhatatlan, generalizált sajgó szorongások, legyengítik a testet és a lelket.
Pedig valójában a félelmek nagy része csak az emberi elmében él. Odabent van és uralkodik, önmagát gerjeszti még hatalmasabbra, felfújja, mint egy léggömböt. Ezért is fontos, hogy tudatos maradj, éber a mindennapok során. Így őrizheted meg belső egyensúlyodat, így tudsz segíteni másoknak.
Korunk egyik legjelentősebb spirituális tanítója, Eckhart Tolle szerint:
“Ha a félelmeid gyökeréig hatolsz, akkor felismered, hogy azok csupán gondolatok. Olyan gondolatok, amelyeket elhittél. Olyan gondolatok, amelyeket az elméd magáévá tett, teljesen azonosult velük és így a rabságukba estél. Ha felismered a félelmek gondolat-természetét, akkor megszűnnek kísérteni téged: békésen észreveszed a félelmek megjelenését, tudomásul veszed őket, s amint tudomásul vetted, a félelem megszelidül, majd elhalványodik és tovatűnik. Ugyan miként félhetnél, ha nem tapadsz hozzá a félelmet keltő gondolathoz? Maradj a jelenben és szemlélődj figyelmesen!”
Halál
Amikor hivatásod mellett döntöttél, küldetésed lett, hogy segíts beteg embertársaidon.
Ez azonban nem minden esetben sikerül. Gyakori, hogy egy beteg halálát a kórházi dolgozók saját kudarcukként élik meg. A nyugati orvoslás alapvető célja a betegség megszüntetése vagy a viszonylagosan jobb állapot fenntartása és az élet meghosszabbítása. A halál tényét az európai orvostudomány nem igazán tudja kezelni, kizárólag fizikai síkon értelmezi, elszenvedését pedig kudarcnak tekinti.
Pedig már Carl Jung is leírta, miszerint “A halál a lélek számára ugyanolyan fontos, mint a születés, s ugyanúgy, mint a születés, integráns része az életnek.”
El kell fogadnod ezt. Mindezt megteszed azokért, akiket Rád bíztak. Ha fejleszted Önmagad, ha a tudatosság lesz a vezérelved, még a legmegindítóbb emberi sors és haláleset is kevésbé fog megviselni.
“A halál elől nincs menekvés. Olyan lenne ezzel próbálkozni, mint négy égig érő óriás hegy öleléséből szabadulni. Nincs menekülés a négy hegy völgyéből. A születés, a betegség, az öregség és a halál hegye fogva tart minden élőlényt. Amikor az öregkor eljön, semmivé foszlik az ifjúság, amikor megjelenik a betegség, semmivé lesz az egészség. Amikor pedig egészség híján az élet nyomorúsággá változik, eltűnik belőle minden érték, a jellem kiválósága, s a korábban csillogó képességek. Végül a halál teljes győzelmet arat az életen. Még ha gyors vagy is és kivételesen ügyes, akkor sem futsz el a halál elől. És nem állítod meg őt sem gazdagságoddal, sem mágikus mutatványokkal, de még a legjobb medicinákkal sem. Ezért a legjobb, legbölcsebb dolog, ha már most készülsz a halálodra.” (Tendzin Gjaco, a dalai láma)
Ima, meditáció
Sokat beszéltem már arról, mindennél lényegesebb, hogy éber jelenléttel, belső tudatossággal légy jelen a mindennapokban. Tudatosítsd érzelmeidet, vizsgáld meg őket, ahogy a gyerekek a kavicsokat a patakparton. Töltsd el figyelmeddel a hétköznapokat, légy jelen!
...és meditálj!
Sri Chinmoy szerint ‘Az ima tisztaság. Megtisztítja az értelmet, ami állandóan kétségeknek, félelmeknek, gondnak és aggodalmaknak van kitéve, és folyton helytelen gondolatok, és szándékok gyötrik. Amikor imádkozunk, értelmünk megtisztul, és ez a tisztulás megnöveli Isten iránti befogadóképességünket. A tisztaság valójában nem más, mint Isten iránti fogékonyság. Minden alkalommal, amikor imádkozunk, belső edényünk naggyá, nagyobbá és a legnagyobbá válik, és a tisztaság, a szépség, a Fény és a gyönyör be tudnak folyni az edényünkbe, és szívünk legmélyén egymással játszanak.”
A nyugati, keresztény hagyomány inkább az imára helyezi a hangsúlyt. Ha Számodra ez a szimpatikusabb, imádkozz! A meditáció és az ima is akkor hatásos igazán, ha rendszeresen gyakorlod őket, életed szerves részét képezik.
Osho így írt az imáról.
“Amikor egyik tanítványa azt kérdezte Jézustól, hogy mi az ima, Jézus csak térdre rogyott, és imádkozni kezdett. Mi mást tehetett volna? Az imát nem lehet elmagyarázni, azt nem tudod meghatározni... de talán meg tudod mutatni. Mit mondhatnál az életről, és mit mondhatnál a halálról? Bármit is mondanál róluk, az nem felelne meg a valóságnak; az élet és a halál mélységeit nem érheted el definíciókkal. Ezeket meg kell tapasztalni.”
Sokszorosan bizonyított tény, hogy hit és az ima rendkívül fontos szerepet játszik a testi-lelki egészség megőrzésében.
“Tudományos szempontból az ima megőrzi az egészséget és egészségessé tesz, vallásos szempontból pedig segít az imádkozónak és azoknak, akikért az ima szól.” (Rüdiger Dahlke)
Tedd életed részévé az imát és/vagy a meditációt!
Mindennapjaid lesznek könnyebbek általuk, tested-lelked feltöltődik, egészséged megőrzöd.
A lényeg, hogy tégy Önmagadért, és a körülötted élőkért úgy, hogy befelé figyelsz!
Hamvas Béla szerint a dolgok valódi lényegét nem kell erőszakkal akarni, elég „Látni. A dolog magától értelmeződik.”
Haladj tovább, figyelj, kutass, építsd önmagad!
Minden jót kívánok Neked ezen az Úton!
Németh Róbert
